Buddhizmus
A buddhizmus nem egy kinyilatkoztatott vallás. Inkább olyan mint egy út, amin magunknak kell végig mennünk. Nem lehet csupán lemesélésekből vagy másák által elszállítva eljutni a végső felvilágosodásig. Ezek csak eszközök lehetnek – a mesterek és szent iratok csak segíteni tudják a felvilágosodás útján az utazót. Ez egy felismerési folyamat, ami akár több életen át is tarthat.
A buddhizmust általában a történelmi buddhaként ismert Gótama Sziddhártától (Gautama Siddhartha) eredeztetik, aki i. e. 563–483 között élt, a harcosok kasztjába tartozó uralkodó család fiaként. Maga a buddha szó jelentése: felébredett, megvilágosodott, olyan lény, aki megszabadult az anyagi világ kötöttségeitől, és megvalósította a tökéletes, zavarodottságtól és szennyeződésektől mentes tudatosság állapotát.
Sziddhárta csodás körülmények között született Indiában, és egy uralkodó család fiatal hercegeként nevelkedett. Azonban megrázó élményt jelentett számára huszonkilenc éves kora körül az a felismerés, hogy a betegség, az öregség és a halál (vagyis a szenvedés) minden érző lény osztályrésze.
Ez útja során négy embert látott; egy élet unt öregembert, egy gyógyíthatatlan beteget, egy halottat és egy aszkétát.
E felismerést követően elhagyta a családját, lemondott a gazdagságról, és a megvilágosodás keresése érdekében remetének állt. 35 évesen, egy éjszakai elmélkedése alatt döbbent rá arra, hogy a szenvedés (azaz a lét alapvetően nem kielégítő volta) a tudatlanságból (nem az intellektuális szegénység, hanem a szellemi vakság értelmében) fakad, a szenvedés oka a mohó vágy (vagy létszomj), mely a tudatlanságból fakad; a szenvedéstől való megszabadulás, ha megszüntetjük az okát; ennek módszere pedig a Nemes Nyolcrétű Ösvény.
A nyolcas út a következőkből tevődik össze: helyes szemlélet, helyes gondolkodás, helyes beszéd, helyes cselekvés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes vizsgálódás és helyes elmélyedés.
Az, aki legyőzte a tudatlanságot, képes megszabadulni a létszomjtól, így eléri a Nirvánát (a nirvána jelentése ellobbanás, a szenvedés gyökér okai lobbannak el). Hátralévő életét tanítással töltötte.
Buddha nem fektette írásba tanait, azok megismerése közvetítők útján terjedt. A Tan folyamatosan változik a mai napig, kanonizálása a különféle iskolák által tartott zsinatok során történt. A legrégebbi iskolák páli nyelven írott kánonja, a Tipitaka sem tekinthető a Magasztos beszédei közvetlen lejegyzésének, hiszen ezen (addig szóban áthagyományozott) szövegek Asóka (i. e. 272-232) korában keletkeztek, tehát bő két évszázaddal Buddha halála után. Ennek ellenére meglehetősen konkrétan támaszkodhatunk e szövegek tartalmi egységére, a visszatérő formulákra, így például a „Négy nemes igazság”, a „Függő keletkezés”, az „Állandó Én nemléte”, a „Nemes nyolcrétű ösvény”, és a „Nirvánáról, az újraszületések sorozatának megszüntetéséről mint végső célról” szóló tantételek.
Tipitaka, Tripitaka (páli nyelven: hármas kosár), az úgynevezett „hinajána-buddhizmus” páli nyelvű szent iratainak gyűjteménye a Kr. e. utolsó századokból. Három részből (kosár) áll:
Első tanítványai, akik részükben is szimbolikusnak hatnak; egy halász, egy pásztor, egy utca seprő, egy rabló
A karma: (páli: kamma, cselekedet, tett) ok-okozat, pontosabban az ok és okozat viszonya, kölcsönhatása, törvénye. Mint fogalom, szerepel az ősi hindu, taoista, buddhista tanításokban, és szerepel a modern világszemléletek ismeretanyagában is.
A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű.
Világszemlélet: három szféra lesz elkülönítve (testi-anyagi, félig anyagszerű félig szellemi, teljesen szellemi) és ezek a szférák pedig átjárhatóak. De ezek csak a tökéletes ember számára elérhetőek. Buddha azt mondta, hogy csak magunk által érhetjük el a tudást.
Reggeli szándékok: nem ártok a másiknak, nem okozok sérelmet a másiknak, nem veszem el, amit nem adtak nekem, nem hazudok, nem használok csúnya szavakat, nem részegedek le és tiszta életet élek.
Öt parancsolat: ne ölj, ne lopj, ne hazudj, ne kövess el házasságtörést, ne részegedj.
Szangák: minden élőlény szeretete, a szánalom érzése, a mások boldogsága feletti öröm, egykedvűség a saját ügyeink iránt.
A hínajána (kis szekér) a megváltás hagyományos, régi formáit vallotta, amely azt hirdette, hogy a nirvána csak egyéni úton, kis közösségek számára érhető el. A hínajána buddhizmus maradt Indiában, és a mai napig ez él Sri Lankán, Burmában (Myangmar), Thaiföldön stb. is.
Ezzel szemben a mahajána (nagy szekér) buddhizmus ugyan továbbra is a tan alapelveire és dogmáira épült, de azt hirdették, hogy nemcsak a szerzetesek, hanem a világiak is végigjárhatják a megváltás felé vezető utat. A bódhiszattvákról szóló tanítás volt a mahajána egyik leglényegesebb újítása a buddhizmusban. A bódhiszattvák voltak azok, akik maguk már elérték ugyan a megvilágosodás állapotát, és már csak egyetlen lépés hiányzik a számukra, hogy buddhává váljanak, ám az emberek iránti könyörületességből itt maradnak, nem távoznak a nirvánába, hanem áldozatkész önzetlenséggel segítik az embereket a tökéletesedésükben.
Egyes részek a Wikipediából származnak.
