Olyan mintha el akarna érni valamit. Talán a felhőket, talán az eget, vagy egyből a napot. Túl kicsi sajnos a keze, de azért mégis megpróbálja. Egyszer sikerülhet. Valahol, valakivel …
Minden kép egy történet. Egy folytatódó történet, amibe néha magunkat is bele látjuk. Tovább »
Soha életemben eddig még, vagyis inkább akár egy évvel ezelőtt nem mertem volna erre gondolni. Hogy ülök, valakivel egy szobában egyetlen kis fény világit már csak a konyhában, miközben arra várok, hogy kisüljön a pogácsánk. Közben egy filmet néztünk. Tovább »
Még vagy tavasszal voltunk itt. Emlékszem milyen viccelődve veszekedtünk. Valahogy már elegünk volt a vizsgákból meg az egészből és végre egymással akartunk lenni. Így van ez mindig, ha az ember valamit görcsösen akar az biztos nem úgy sül el. Még annak ellenére sem, hogy mindketten ugyanazt akartunk. Tovább »
Új lendületet kaptam, új dolgok motiválnak. Persze vannak amik változatlanok, ezekből sikerült erőt szippantanom. Eszembe jutnak régi dolgok, amikről nem írtam és emlékszem olyan szívesen tettem volna. Most megpróbálom ezeket is leírni, de csak magamnak meg a szűk baráti körömnek.
Már egy ideje hazajöttem az utazás kiállításról, de nincs kedvem befejezni a cikket. Most legalábbis biztos nem. Kicsit fáradt vagyok akarok magamnak is hagyni már egy kis időt. Most úgy játszok mint egy gyerek, igaza a fényképezőmmel, de akkor is. Majd holnap elmegyek fotózok egy pár dolgot, csak úgy a városban. Lehet megnézem a Ferenciek terét, elmegyek a vásárcsarnokba, meg ilyen helyekre. Tovább »
Megint jön egy ilyen nyálömlengés magamról. De azért van a blogoknak egy olyan oldaluk is, amit inkább magunknak írunk. Meg azoknak, akik nagyon közel álnak hozzánk.
Gyakran elgondolkozik az ember, hogy mi is történik az életében. Merre tart, hol van, mit csinál. Azért az sem mindegy hogy milyen környezetben teszi fel ezeket a kérdéseket.
Kezd elegem lenni mindenből itt. Leginkább abból, hogy vad idegenek üvöltöznek fél 12 a szobámban, csak azért mert nyitottak egy kocsmát a szobámban. Itt van mellettem egy karnyújtásnyira vagy 40 üveg pia. Marketingből tanultam, azzal kell foglalkozni, amire igény van. Így lesz a varázslatból egy koktélbár. Így szól esténként joga helyett progressiv a szobámban – de sajnos inkább a szobánkban. Tovább »
Egy ideje már csak arra döbbenek ár, hogy mennyi mindent nem tudok. Mi mindenre nem vagyok képes. Sok mindent kell még látnom. Mennyi mindent nem tudok egyáltalán befolyásolni.
De azt már egy ideje tudom, hogy egyáltalán nem vagyok erős ember. Néha azonban úgy érzem sokkal erősebb, mint mások, akik nem ismerik be maguknak, hogy sok mindentől félnek.
Én fel sem tudom sorolni, mi mindentől félek. Kezdem megtanulni, hogy egy két dolgot eldugok magam elöl, másokkal meg szembeszállok. Eldugdosom azokat, amiket nem tudok uralni. Neki megyek azoknak, amiket igen. Legalábbis megpróbálom.
Nem tudom, hogy a szeretet lehet-e mérni mértékkel. De azt tudom, ha legközelebb valami rosszat tennék valakivel szólj rám.
Lehetne kívánni valamit akkor azt kívánnám, hogy hallani akarom, amit érzel, ameddig csak lehet …
