Már nem érdemes meglepődni. Kár is lenne felkapnunk a vizet. Most már tényleg minden rajtunk kívül áll. Csak egyet tehetsz, ha van még valamiféle bűntudatod, hogy ez így mégsem jó. Ez pedig a passzív ellenállás. Miről beszélek? Tovább »
Még ha önteltnek hangzik, akkor sem érdekel. Az van, hogy mióta feljártam Budapestre gyakorlatilag semmit sem tanultam, éreztem, hogy ez így nem jó, de nem volt mit tenni. A dolgok mentek a maguk irányába, befolyásolni csak vajmi keveset tudtam őket.
Most, hogy olyan szar anyagi helyzetbe kerültünk, hogy nem nagyon érzem lehetőségét a fenti tökölésnek, így úgy döntöttem maradok Pécsen. Hetente pedig csak egy napot járok fel. Működik. Legalábbis nekem eddig úgy tűnik. Tovább »
Azt hiszem elérkeztünk egy érdekes ponthoz. Bár mindenki sejthette volna, ha egy valaki aki minden másnál fontosabbra tartja a hasznát annak minden mondanivalója mögött áll majd valami. Ami biztosítja, hogy nekünk garantáltan ne legyen jobb, mint neki valaha is lesz.
Vagyis, ha azt mondja valaki- szemben veled az utcán – azt szeretném, ha a céged a vagyonod növekedne, akkor azzal valójában zárójelben hozzátette „feltéve, hogy én veled együtt növekszem”. A vállalatoknak, cégeknek, üzletembereknek és vállalkozóknak elkell gondolkozniuk azon mit értenek növekedésen. El kell gondolkozniuk a tanároknak, politikusoknak a döntéseiken.
Egy valami biztos, ha a vállalatok, gyárak, üzemek, és a piac egésze ilyen mód folytatja tovább a tevékenységét a bioszféránk összeomlik rövid időn belül.
A céljaink már ismertek, az a eszközeink, és az akaratunk meg van hozzá. Csak el kell döntsük, hogy nem többet akarunk valamiből, hanem abból ami jut nekünk annak a minősége jobb legyen. Tovább »
Új szelek fújnak. Más dolgok fognak meg. Olyan ez egy kicsit mintha magunkba fordulnánk. Nem zárkóznánk el a világtól, de már nem akarnánk lázadni. Már nem értjük azokat a dolgokat, amiken korábban kiakadtunk. Csekélységnek tűnik minden visszanézve. Mintha csak elrozsdásodott volna, megkoptatta az idő, elhalványították az újabb emlékek. Tovább »
Minden család életében eljön az az idő, amikor elkezd gondolkozni egy új kisállaton. Először jönnek a hörcsögök, halak, teknősök és papagájok. A legnagyobb döntés mégis a kutya vásárlás, vagy mondjuk a macska. Mentalitástól függ.
Olyan mintha el akarna érni valamit. Talán a felhőket, talán az eget, vagy egyből a napot. Túl kicsi sajnos a keze, de azért mégis megpróbálja. Egyszer sikerülhet. Valahol, valakivel …
Minden kép egy történet. Egy folytatódó történet, amibe néha magunkat is bele látjuk. Tovább »
Ezt azért írjuk, hogy ne felejtsük el. Most itt lógatod a lábad a képernyőmbe és alig látok. Holnap megyünk egy kis piknikre, meg alig várom már a 20.-ai ünnepségeket. Na szia siess haza.
Azt akarom ez sose múljon el. Jah és nem érdekelnek az igeidők meg a szöveg kontextus. 
Mint már korábban írtam mindig tanul valamit az ember am unkahelyein. Ma én kapásból megtanultam, hogy nem mindig hívnak vissza a munkahelyünkről. De ez még legyen a legkisebb gondom.
Lent találkoztam véletlen a metróban a többiekkel és máris mentem egy másik helyre. Haladtunk felfelé a metróból. Eszembe jutott egy mondat: amikor kiérek a metróból egy szarkatlant látok, amit az emberek csak még jobban összemocskolnak a szemetükkel. Tovább »
Soha életemben eddig még, vagyis inkább akár egy évvel ezelőtt nem mertem volna erre gondolni. Hogy ülök, valakivel egy szobában egyetlen kis fény világit már csak a konyhában, miközben arra várok, hogy kisüljön a pogácsánk. Közben egy filmet néztünk. Tovább »
Még vagy tavasszal voltunk itt. Emlékszem milyen viccelődve veszekedtünk. Valahogy már elegünk volt a vizsgákból meg az egészből és végre egymással akartunk lenni. Így van ez mindig, ha az ember valamit görcsösen akar az biztos nem úgy sül el. Még annak ellenére sem, hogy mindketten ugyanazt akartunk. Tovább »
