A szakemberek egy része azt állítja, hogy csak egy vízi pocok faj van, de mi egy a Tisza mentén folytatott felfedező túránk során pont ugyanazzal a fajjal találkoztunk, mint amelyiket a már Kongóban láttunk. Evvel a bejegyzéssel bizonyítanánk, hogy van igenis üregi vízi mókuspocok.
Egy ilyen felfedező utak egyike során több harapásra is szert tettem az arcomon, ami felveti azt az érdekes problémát, hogy valószínűleg az üregi vízi mókuspocok, jobban vonzódik az emberhez, mint saját fajta jellegéhez. Különösen puha azonban a szőrzete. Ennek az oka nyilván a párzási szokásaiban rejlik, illetve, hogy pocok a pocakját egésznap a vízben áztatja szóval.
A már megfigyelt fajától pedig eltérő jeleget mutat az a fajka (teljességgel hasonló fajokat,ám eltérő jelelget mutatóakat ezentúl így hívjuk) lápi kósza mókuspocoknak nevezett eltérő életmódú faj, illetőleg önálló fajnak tekintendő, jóllehet testi bélyegeit, illetőleg rendkívül hasonló az üregi vízi mókuspocokhoz.
Megfigyelhető egy különös közeledés két kis pocokféle között is. Mikor is egymás szőrtelen ám rendkívüli finomság orrukat összeszöszmötölik. Itt sürög-forog, s ezen a területen keresi élelmét s eszébe sem jut nagyobb vándorlásokat tenni. Mivel a közeg, amiben jól érzi magát igényeit maximálisan kielégíti. A kósza mókuspocok ellenben néha hetekig, sőt hónapokig is távol él a víztől. Ennek oka eddig a tudósok számára még ismeretlen. Azonban feltételezik, hogy ez egy jel. Összegezve, így megismerhetünk egy rendkívül szimpatikus kis élőlényt, aminek megfigyeléseim szerint még szempillái is vannak.
